DIÁKCSERE-KALANDOK
Eszter 2007.11.28. 08:29
Úgy érzem,hogy egy nagyon izgalmas időszak következik az osztály életében a diákcsere által.A Fräulein Goertz Iskolával együttesen készülő program témája a II. világháború.Diákcserére is sor fog kerülni,a partnerek egy része már tegnap elkezdte a levelezést a német csapattal.
Leírhatatlan volt az érzés,amikor megkaptam a levelet a német lánytól.Már volt külföldi levelezőpartnerem,de az nagyon régen volt,és csak három levél erejéig futotta,mert az amerikai lány ugyan nagyon kedves volt,de mivel 12 éves voltam,nem nagyon tudtam még angolul.
A német lány nagyon lelkes és érdeklődő volt a levelében.Miután elolvastam,az első extázis után rádöbbentem,hogy válaszolnom is kéne.Elkezdtem:Dear Kassandra,(így hívják a cserediákomat).Ezután következett 2 és fél óra mereven bámulás arra a helyre ahová a levelemet kellett volna írnom.Megakadtam.Most mit fogok neki mondani?Elkezdtem az ő levele alapján én is ugyanazt leírni,csak a magam adataival behelyettesíteni.közben Lacit bombáztam angol nyelvtani kérdésekkel,mert hirtelen nem ugrott be,hogy a bevezető mondatban milyen igeidőt kell használni.Annyira hülyén éreztem magamat,pedig előtte azt hittem,hogy egy kicsit tudok angolul.A végére azért belelndültem.Következett az elküldendő képek kiválasztása.Ez újabb 2 órába telt.Hát Istenem,nehéz volt!De este 9 órára kész lett a levél és elküldtem.Még aznap este válaszolt is rá a lány,amit ma reggel olvastam el.
Mostani legnagyobb dilemmám,hogy mit válaszoljak erre a lebelére?De ne aggódjatok,megoldom...:D
Nem akarok folytatásos regény írni,de jó lenne,ha mindenki, akinek van kedve és ideje írna egy kis cikket arról,hogy mi a helyzet vele ebben a témában,esetleg nyithatnánk egy cserediák-fórumot is,nem?
|